Az éneklés nem éppen olyan, amiben nagyon jó lennék, de egy kicsit értek hozzá. A zene áttör minden határt, mindannyian szeretjük és hallgatjuk akár edzések előtt, bulik során...a zene az életem része. Muzikális családban nőttem fel. Szeretem, mert ellazít és megnyugtat a mérkőzések előtt.

Nincs kedvencem, sokféle zenét szeretek. Éppen az adott pillanattól függ és attól, hogy milyen a kedvem...és még számos más dologtól is.

Úgy a gondolom, hogy a kulcs maga a csapat. Jó formában vagyunk. Sokat változtunk az előző szezon óta: új edzőnk van, új játékosaink és egy merőben más felfogással rendelkezünk. Ez egy győztes mentalitás, pont olyan, amilyenre a Real Madridnak szüksége van. A csapat éretten viselkedik, és egyre jobban ismerjük egymást, ami nagyon fontos ebben a játékban. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat. Úgy érzem, hogy a kulcs momentum a csapat számára az, hogy élvezünk minden egyes mérkőzést. Szerintem a szezon utolsó hetei érdekesen fognak alakulni.

Imádtam a közönséget a Tottenham Hotspur elleni mérkőzésen. Arra kérem a rajongókat, hogy töltsék meg a stadiont és érezzék jól magukat, miközben biztatnak minket azokban a pillanatokban, amikor nekünk a legnagyobb szükségünk van erre. Ez magabiztosságot ad számunkra és segít koncentrálni. Minden egyszerűbb akkor, amikor a közönség a csapat mellett áll. Mindannyian profitálunk ebből.

Úgy gondolom, hogy ő ennek a szezonnak az egyik kulcsfigurája, csak úgy, mint a klubnak, hiszen képes volt megváltoztatni számos játékos mentalitását, és ő az az edző, aki minden csapatánál nyert eddig valamit: Portugáliában, Angliában, Olaszországban...bárhol. Az eredményei magukért beszélnek, mindenhol győzni tudott. Mr. Mourinho tartást, erőt és karaktert adott a Real Madridnak. Nagyon jó vele dolgozni. Büszke vagyok rá, hogy a játékosa lehetek, nem csak azért, mert portugál, hanem azért, mert ő a legjobb edző a világon. Mindnyájan örülünk neki, hogy a keze alatt dolgozhatunk.

Ez nagyon fontos nekem. Mindig is győzni akaró játékos voltam. Nem csak a játék során, hanem az edzéseken is. Csakúgy, mint otthon a nővéreimmel, édesanyámmal és az unokaöccseimmel szemben...mindig próbálok keményen versenyezni és nyerni. Én ilyen vagyok. Soha nem fogok megváltozni. Szeretem, amit csinálok. Szeretem az életem, boldog embernek tartom magam. A versenyzés az életem része, legyek akár Madeirán, Madridban vagy Angliában. Mindig győzni akarok, ez már a lényemmé vált.

Édesapám egy sportfelszerelés menedzser volt és mindig azt mondta, hogy futballistaként fogom végezni. Az édesanyám azt szerette volna, ha többet foglalkozom a tanulással, de jól kezelte a dolgokat. Olyan környezetben nőttem fel, hogy jónak kellett lennem az iskolapadban, viszont a futball sokkal többet adott számomra.

Határozottan. Gyorsan fel kell nőnöd, ha fiatalon távol vagy a családodtól. Képzelheted, hogy nem volt könnyű Lisszabonba menni 11 évesen. Talán a legnehezebb időszak volt a futballista karrieremnek az életemben. Így gyorsan meg kellett komolyodnom. A körülmények teljesen mások voltak ott, mint amikor otthon él az ember, gyorsan kellett alkalmazkodnom, de ez az élet része, és én hálás vagyok ezért, mert ebben a szakaszában úgy éreztem, hogy érett vagyok és készen állok bármire. Köszönöm Istennek, hogy ezeken a dolgokon átvezényelt engem és segített felnőnöm.

Igen, kezdtem úgy érezni. Az, hogy a Sporting első csapatával tréningezhettem, azt jelentette, hogy meg kellett tanulnom kezelni a változásokat. Nagyon kemény menetrendem volt. Éjszaka kellett tanulnom és volt idő, amikor a két dolog nem ment egyszerre. A futballt választottam és úgy vélem, hogy jó döntést hoztam.

Az emberek úgy tudják, hogy a mérkőzés után kötöttünk egyességet a Manchesterrel, de igazándiból már előtte megtörtént. Igazság szerint, Gary Neville, Roy Keane és Ferdinand voltak azok, akik beszéltek Fergusonnal. Ők voltak a csapat legjobb játékosai és ez nagy örömmel töltött el engem.

Nem. Úgy gondoltam, hogy csak egy játékos leszek a sok közül, akinek a nevét emlegetni fogják a klub történelmében, de arra nem gondoltam, hogy Bajnokok Ligája, Aranylabda és FIFA Év Játékosa díj tulajdonosa leszek. Legkevésbé sem gondoltam ezekre a dolgokra, amikor először csatlakoztam hozzájuk.

Felnéztem a Portugál válogatottban szereplő játékosokra és reméltem, hogy egyszer majd Rui Costa, Figo és Couto oldalán játszhatok majd. Manchesterben olyan emberekre néztem fel, mint Giggs, Scholes és Keane...nem szeretnék senkit sem utánozni, de mindig közelről vizsgáltam a játékukat és ők mindig jól tették a dolgukat.

Ez az a dolog, amit számos alkalommal hangoztattam: a Realban játszani, mindig is az álmom volt. Az álom most valóra vált és nem csak számomra, hanem a szüleim számára is. Az édesanyám imádja Madridot. Azt szerettem volna, ha a Realban játszhatok Manchester után, így most nagyon boldog vagyok. Próbálom megnyerni mindazt, amit a Uniteddel megnyertem. Úgy gondolom, hogy a Madridnak minden trófeát el kell hódítania. Nem nyertünk semmit tavaly, de nagyon magabiztos vagyok, ha erre a szezonra gondolok. Úgy érzem idén valami még a markunkba vándorol. A megfelelő csapatnál vagyok és ez boldogsággal tölti el a szívemet. Még sok éven át szeretnék itt lenni.

Fontosak a gólok számomra és örülök minden egyes találatnak, amit ebben a szezonban szereztem. Keményen dolgoztam ezért, de muszáj megemlítenem a csapattársaimat, akik segítettek nekem elérni ezeket a mutatókat. Tovább kell folytatnom a munkát.

Csodás kapcsolatok. Amikor valaki a saját nyelvedet beszéli, akkor sokkal könnyebb megértetned magad vele. Kaká, Marcelo, Pepe...a spanyol játékosokra ugyanez vonatkozik, mert spanyolul is elég jól tudok...mint ahogy angolul is. Azt kell mondanom, hogy az egész csapat fantasztikus és a csapaton belüli atmoszféra is briliáns, csak úgy, mint a viszonyom a többiekkel. Azokkal állunk közelebb egymáshoz, akik beszélik a portugál nyelvet. Marcelo a csapat bolondja. Mindig viccelődik, zenél, táncol és motiválja a többieket...Adebayor szintén szórakoztató. Az öltözői hangulat mindig nagyon emelkedett.

Az emberek, akikkel élek és dolgozom és azok, akik minden nap velem vannak. Ők azok, akik igazán ismernek engem. Az emberek azt mondhatnak, amit akarnak, ha nem ismernek téged, viszont tiszteletben kell tartanod a véleményüket. Nem igazán érdekel, mit gondolnak rólam, mert ez az élet része. Nem olvasok sportújságokat és magazinokat, nem foglalkozom azzal, mit mondanak mások. A legfontosabbak számomra a családom, a barátaim és azok, akikkel dolgozom.

Egyszer, New Yorkban megkértem egy taxi sofőrt, hogy tegyen ki a hotelemtől nem messze, mert rengetegen vártak engem a bejáratnál és az egyik barátommal megjátszottuk, hogy részegek vagyunk és leszegett fejjel, dülöngélve jutottunk be a hotelba anélkül, hogy bárki is észrevett volna minket.

Amikor fiatal voltam, akkor nem tudtam különbséget tenni a barátok és a haverok, ismerősök között. Most már idősebb és tapasztaltabb vagyok és tudom, hogy ki az, aki igazán szeret és ki az, aki kevésbé.

Utálom a hazugságot. Az igazság elferdítése a legrosszabb dolog, amit az emberek tehetnek. A füllentést el tudom fogadni, de a hazugság az, ami általában a legjobban fel tud bosszantani.

Jó apa vagyok, de még mindig tanulom, milyen is annak lenni. Nem tudom leírni szavakkal, hogy milyen érzés az apaság. Nagyon sok erőt ad nekem minden reggel, amikor felkelek és látom azt a kis embert, aki a saját húsom és vérem. Egy nagyon különleges pillanatát élem meg az életemnek. Kilenc hónapja vagyok apuka, de minden nap tartogat meglepetéseket: egy mosoly, egy grimasz vagy egy tekintet...lenyűgöző. A legszebb dolog a Földön, ha van gyermeked és a vele töltött minden perc csodálatos. Úgy gondolom, hogy nagyon okos gyerek lesz, okosabb nálam. Megengedek neki mindent, amit szeretne. Nem fogom focistának nevelni, de nem akarok hazudni neked, szeretném ha egyszer a nyomdokaimba lépne, de csak Isten tudhatja, hogy mik a tervei vele.

Meg kell valljam, hogy nem vagyok tőle elragadtatva. (nevet)

Igazán nincs mit.